Rémálmok. Pocsék dolog velük kelni. Nekem is volt, kétféle váltogatta egymást, ám úgy emlékszem, mindkettőt említettem.

Érdekes, hogy gólya volt a rossz szereplő. Az villant eszembe, nem akkortájt volt-e nagy divat Hitchcock: Madarak című filmje? S esetleg ennek látványa miatt vetült-e ki szegény gólyákra a félelmed (ilyen sok gólya lett volna Szegeden?). Avagy egészen más oka volt. Valószínűleg sosem fogjuk megtudni az igazságot, de ha továbbra is távolságot szeretnél tartani ezen szárnyasoktól, nem viszlek ki a margitszigeti kisállatkertbe. :) Ott ugyanis jópár példányuk megtalálható. 

Az is lehet, hogy túl sokat figyeltek Rád, (ezért a szem a rémálomban), s már akkor is rengeteg feladatot varrtak a nyakadba. Hány éves lehetett akkor Marcs? 2? 3? Gondolom addigra anyukád már visszament dolgozni, s az oviból eljőve Te játszottál a legtöbbet Vele. Nem hiszem, hogy tehernek érezted volna, hisz abban a korban az 5 évesnek minden játék JÁTÉK, ráadásul már bőszen kiélhetted irányító szerepedet! :) Néha meglesném a gyerekkorod. Ahogyan tologatod az autókat, vagy birkózol a hugaiddal. Ha magamból indulok ki, mindig én akartam főnök lenni. Sokáig nem volt szava mellettem a tesóimnak. Néha, mikor jófej voltam, átadtam nekik a gyeplőt, de alapvetően én, a legokosabb, legügyesebb kezeltem a játékfelügyeleti posztot! :)

Aztán a kisebb hugaimnál már tényleg a pótanya szerepkört vittem. Majdnem 15 éves voltam, mire Picúr (Margit Judit) megszületett, és 17 elmúltam, mire Ildi a családunkba érkezett. Úgyhogy az a rész, ami Neked Bömbbel volt, teljesen kimaradt. 

Ám visszatérve az álmokra, Nekem légy oly kedves megmagyarázni ezt az atlantiszi ember dolgot, tudod, a korkülönbség miatt kimaradtam az ilyetén tudományos fantasztikus történetekből! :) (És nem, én nem tudtam a víz alatt lélegezni, ám sokáig sellő (pontosabban delfin) akartam lenni a valóságban, és azt vártam, hogy egyszer csak ne tudjak kijönni a Balatonból az uszonyaim miatt! :) )

A gólya a legfélelmetesebb állat


Volt egészen kicsi maguborka koromban, úgy 4-5 éves lehettem, egy rémálmom, ami kísértett utána évekig. És néha még ma is előjön. Lenn vagyunk anyával az utcán magas házak között és egyszer csak egyedül vagyok. Felnézek az égre és egy nagy fekete-fehér gólya köröz fenn, először csak nézegetem, aztán észreveszem, hogy csúnya sárga szemei vannak. (Nem tudom hogy hogy látom, mivel elég messze van.) Ekkor a gólya megfordul lenéz, célbavesz, és azt mondja, hogy nem kellett volna néznem, és elkezd a csőrével előre zuhanni. Borzalmasan félek ekkor a csőrétől, mert nagyon nagy és erős, és tuti biztos vagyok benne, hogy ki fogja szúrni a szemem, de nem tudok elnézni. És csak zuhan és nagyon gonosz. És valóban át is szúr. Aztán ilyenkor vége.

Nem tudom, lehet, hogy béka voltam előző életemben? De viccen kívül, a gólya nagyon gonosz állat. És fogalmam sincs ez most hogy jutott eszembe.

Mostanában nincsenek visszatérő álmaim, pedig régebben elég sok volt. Ott volt például az hogy tudok lélegezni a víz alatt. Már előre tudtam amikor ilyen álom jött símán sétáltam bele a vízbe és tudtam szuszogni, néha még nehezebb is volt, éreztem ahogy a víz ki-be áramlott a tüdőmből. Erről is volt egy mesém magamnak, csak azóta rájöttem, hogy másoknak is úgyhogy eztet biztos nem fogom soha leírni. De az álom előbb volt, minthogy láttam volna az atlantiszi embert, annál meg hogy Mr Costner rendkívül gyarta kopoltyúi megjelentek főleg. Beee.

Na ennyit az álmokról, lejárt a munakidőm irány a hazaaaa.

Csá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.