Az emberek igenis durvulnak, mert már nem a gyors halál a lényeg, hanem a hosszas kínzás. Akkor talán egyszerűbb, vagyis átláthatóbb, tisztább volt az élet és halál közti átmenet. Gyors és lényegretörő (leszámítva a boszorkányüldözéses kort, és az egyház klünböző "példát statuálunk bárkin bármikor bámiért bármivel" elveit).

"Szemet szemért, fogat fogért" - kezdődött a büntetéssorozat az ókorban, majd a düh mértékétől függően változott a bosszú is. Ma már a sunyiság jellemző, a lassú halál, mert attól hosszan szenvedsz, jobban fáj. Durva volt régen, látványra leginkább. Manapság azonban sokkal többet tudunk a szervek működéséről, és tisztában vagyunk vele, hogy mivel lehet a legtöbb fájdalmat okozni.

Hozzáteszem, ezen említett filmet igen rég láttam, nem is tudom, akkor végignéztem-e egyáltalán. (Ugye az Utolsó Mohikánról van szó?) Nem szoktam ilyen típusú filmeket nézni, egyik hibám, hogy abba is bele tudom látni a valóságot, amiről tudom, hogy csak megjátszott jelenet. Tudom, hogy ketchup fröcsköl, maszkok vagdalódnak, de képes vagyok elhinni, hogy mindez igaz. Mert amikor leülök filmet nézni, az nekem kikapcsolódás, és amikor kikapcsolódom, el akarom hinni, hogy a másik világ is igazi, csak nem velem történik. Újfent bonyolultul fogalmazok, ugye?

Tény, hogy más lett a világ. Melyik volt a jobb kor? Nehéz lenne meghatározni. Előnyei és hátrányai mindkettőnek egyformán vannak. Más volt az életre való berendezkedés, talán leginkább amiatt, hogy nem 70-80 év volt az átlagéletkor. Ha előre tudod, hogy 30-40 évig fogsz élni, sokkal hevesebben éled az életed, nem? Mert mindarra, amit meg szeretnél tapasztalni, sokkal kevesebb időd van. S ráadásul, amíg nem tanulsz, nem tudhatod, hogy a világ másmilyen is lehet. Így összegzésként azt mondanám: az életkor kitolódása és oktatás széleskörű elérhetősége tett minket mai - kevésbé durvának tűnő - emberekké. 

Szörnyű időket élünk?

Vége a mohikánnak. Nagyon szép képek, nagyon szép zene. Két szép férfi, és egy szép nő (nekem a szőke nem jön be).

Szívkivágás, csonkolás, átszúrás. Ez vajon tényleg így volt? Ennyire durvák voltak az emberek akkor? Akkor miért mondják, hogy egyre durvulunk? Nem igaz! Az emberek egyre emberségesebbek! Én legalábbis biztos nem tudnám valakienk átvágni a torkát, csak úgy szemrebbenés nélkül, akkoriban meg csak úgy lövöldözték meg szúrkálták, meg élve elégették egymást. Oké szemrebbenéssel se tudnám elvágni senki torkát. Máig emlékszek arra, hogy hogy hörögtek a tyúkok amikor nagyapa elvágta a torkukat, én meg tartottam őket, keservesen rugdalóztak egy ideig, meg pislogtak is. Nem sokszor fordult elő hogy én fogtam őket de volt ilyen. Az a legszarabb időszak benne amikor már nem lehet visszacsinálni, mert a kés már átvágta a torkát, de még él. Mint a hal, amit elkezdessz pucolni és akkor már pikkely nélkül elkezd ugrálni amikor vágod a fejét. Már nem lehet megmenteni, de még nem halott. Ezért én már elég rég óta először vágom le a fejét, és aztán kezdem pucolni. És szigorúan műanyag tálcán.

Na jó lehet hogy ha a helyzet úgy adná meg tudnám tenni. Ki tudja. Önvédelem. Á nem. vagy mégis...

Jó sok állatot láttam már kimúlni, mivel mindig is szerettem/tük begyűjteni a beteg/sérült/elárvult állatokat. Neveltünk mi kis vadnyulat (szemcseppentőből itta a cukrostejet és megmaradt), szemétből kihalszott két napos kutyakölyköt (ezeket könnyebb volt mert van nekik táppor lehet kapni a patikában), a Berci a macskagyilkos, egyébként nagyon batárságos kutyánk megajándékozott minket annak idején egy kismaccsal csak előtte nekicsapkodta a falnak úgyhogy fél szeme kinn volt a cicusnak amikor apa végül behozta (amit aztán ezerszer megbánt, mivel akármilyen hihetetlen megmaradt a macska és ő nagyon nem szereti őket). De aranyos vörös dög lett belőle. Na mindegy szóval csak arra akarok kilyukadni, hogy akkoriban (három-négyszáz évvel ezelőtt), az ilyen dolgok még eszükbe se jutottak az embereknek. Még a legjámborabb embernek is természetes volt, hogy az utcán akasztottak, égettek, meg vágták egymást. Az hogy egy állat elpusztult meg abszolút nem volt téma.

Persze lehet, hogy rosszul gondolom, most egy kicsit a film zárójelenetének (Csingacsgukk vs huron genyó harcos) csontreccsenéseinek hatása alatt vagyok.

Na félek ennek megint nincs sok alja... meg teteje se. Mindegy. Jó éjt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.