Gyér utánzata csupán a kinti pillangóesőnek, de jobb is így. Arra elég, hogy emlékeket idézzen, mégsem áztat el. Így melengetik a szívem a gondolatok, a percek és órák, melyeket Veled töltöttem. 4 nap múlva ilyenkor már ölellek.

Rég nem rosszak a nélküled töltött percek, mert mindig van mire várni, van mire készülni.

Néha úgy érzem, vissza kéne fognom a blogírást. Túl sok dolgot tudsz meg rólam. Nem tudom, más párkapcsolatban mi a szokás, mi az, amit a nők meg szoktak osztani a férfiakkal, és mi az, amiről csak a baratnő tudhat. Nem tudom, mire vagy és mire nem vagy kíváncsi velem kapcsolatban, és fura érzés, hogy annyira merek bízni magamban, hogy ennyi mindent leírok Neked. Lehet, hogy jó lett volna titokban naplót vezetnem. Néha Rádömlesztek mindent, és ilyenkor persze aggódom, hogy mi lesz, ha egyszer besokallsz tőle, tőlem.

Ám általában örülök, hogy ilyen szabad lehetek Melletted. Hogy én én lehetek, s csak remélem csupán, hogy ezt az érzést én is ki tudom hozni Belőled. Életem nagyobbik része rejtőzésből, mentegetőzésből, visszahúzódásból és bocsánatkérésből állt, s most egy új világ nyílik előttem. Veled.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.