Azt hiszem, tartozom ezen bejegyzéssel. 

Bár olvastad már a korábbi blogrészleteket, leveleket, így alapvetően tisztában vagy az álmaimmal.

Az is igaz azonban, hogy nemigen voltam konkrét. Vagyis igazán kevés esetben mertem nyíltan is leírni, kimondani, mi az, amit igazán szeretnék. 

Félek kimondani, félek szavakba önteni, mert sebezhetővé válok tőle. 

Tudod, ez igazán nehéz dolog számomra. Nem az érzések miatt, hanem Kiscsillag babonasága miatt. Fél, ha elszólja magát, ha elmondja, mit szeretne, az füstté válik és elillan.

És nem akarja, hogy ezen álmok eltűnjenek. Valóra szeretné váltani őket.

És épp ezért Kiscsillag most behunyja a szemét, felköti a képzeletbeli sálat a szemére, hogy - mint a gyerekek - azt képzelhesse, ha ő nem lát, őt sem látják, s nem eshet bántódása. S Kiscsillag kinyitja a száját, s mesél arról, miről álmodik titokban, a szíve mélyén.

Kiscsillag arról álmodik, hogy lefekvéskor védőn fondódik köré a Hold fiának karja.

Kiscsillag arról álmodik, hogy akármikor riadjon is fel, ott lesz a Hold biztonságos árnya.

Kiscsillag arról álmodik, hogy mikor kinyitja a szemét reggel, ott szuszog mellette a Kincse.

Kiscsillag arról álmodik, hogy láthat Téged megöregedni.

Kiscsillag feleség szeretne lenni. Nem csak úgy általában valakié, hanem Kincs felesége szeretne lenni. Hallgatni szeretné a szuszogását minden reggel, ölbe szeretné vonni a fejét filmnézéskor, hozzá szeretne bújni a déli szunyókáláskor. Vele szeretne biciklizni és sétálni, Őt szeretné nézni, ölelni hosszú-hosszú ideig. Kincset szeretné hazavárni minden munkanap után, Őt szeretné apukának a gyerkőceik mellé. Vele szeretné próbálgatni a határait az érzékek birodalmában, és vele szeretné ezerszer is átlépni az államhatárokat.

-------

És Kiscsillag bolond. Napok óta ül ezen bejegyzés fölött, és azon gondolkodik, nyilvánossá merje-e tenni.

Félek. Igazán félek. Mi történik, amikor elárulom Neked? Kinevetsz majd, vagy csak mosolyogsz? Elnéző leszel ("Naiv lányka!..."), vagy büszke? Elkomorulsz tán? Esetleg megijedsz vagy visszahőkölsz?

Kíváncsi voltál az álmaimra. Egy részét megosztottam Veled. Rád kell bíznom, mit kezdesz velük.

Álmokat kérdeztél, azokat kaptál.

Hogy mit hoz a jövő? Kérdés. Még ismerkedünk, nemdebár? - Ó, mekkora kamu és terelés ez az utóbbi sor, máris zárkózik be a szívem, hogy védekezhessen. Kibúvókat keres Neked, s magának is...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.