Drága Endrém!

Először is tisztáznunk kell egy óriási félreértést. Nem egy vagy a kincseim közül, hanem Te vagy maga A KINCS. Így, csupa nagybetűvel.

Számomra Te vagy Atlantisz, a Loch Nessi szörny, a Bermuda háromszög, a Kristálykoponya, Pandora szelencéje. Te vagy az, akit mindenki keres, de csak én találtam meg. Sokan látni vélnek tán, de csak nekem van szerencsém érinteni Téged, s csupán nekem van bizonyítékom arról, hogy létezel. Bizonyítja a szemem, a szívem, tapintásod emléke, a hangod, az írásod.

Örülök, hogy ez a Kincs mindent túlragyog az életemben. Fénylik a sötét árnyak között, hűt a melegben és melegít a hidegben. Elijeszti az ellenségeket, egyszerre Sárkány és Hős Lovag. Enyémnek érzem a Kisherceget és a Rókát, de nem feledem, hogy a Rózsára is ügyelnem kell. Itt van előttem Péter, Lukács, Lóri, Gábor és Tamás, s én egyszerre szeretnék lenni számukra Csutka, Judy, és a történet minden női szereplője.

Na jó, nem misztifikállak tovább. Inkább hallgatnám/olvasnám filozofálgatásod, borongásaid, örömeid, magasröptűséged, hiszen a Kiscsillagok számára a cseppet sem begyöpösödött, öregnek sem nevezhető urak szófordulatai egyáltalán nem bonyolultak vagy túlzóak. (Vagy ha mégis, azt úgysem vallják be. :D )

Ám vissza is térek leveledre. Már reggel benéztem a postaládába, bár tudtam, a postás még nem járt felénk. De éreztem, hogy délután már ott lesz. Jól indult a napom, lebegtem befelé a munkahelyemre, csak úgy ragyogtam az úton. Minden napom ilyen, amikor Rád gondolok. Már az emléked mosolyt csal az arcomra. S most itt van a kezemben a leveled is.

Minden beszélgetéssel, irománnyal közelebb kerülök Hozzád. A titkaimat megtudod az én leveleimből, blogomból. Sokkal többet tudsz Rólam, mint bárki más a világon. Tudom, lassan nyílok meg, de ez csupán azért van, mert még senki sem volt rám ennyire kíváncsi, s tán én sem akartam ily sok dolgot elmondani valakinek. Még én sem tudom, hol vannak a határaim, mit adhatok ki/mondhatok el magamról, s mit nem.

Részben szeretném, ha mindent tudnál Rólam, másrészt azonban félek, mit lépsz, ha nem tetszik, amit megtudsz, amit kérdezek, vagy amit kimondok. Mindegy. Úgyis hosszú távon fog kiderülni, mit szánt Nekünk a Sors.

Én következetesen Sorsnak hívom Istent. Nem azért, mert szégyellem a nevét, csupán azért, mert úgy gondolom, belőle egy van, és Ő ugyanaz, aki másnak Allah, Jehova és társai. Azzal, hogy Istennek szólítanám, egyetlen vallás mellé tenném le a voksom, pedig nem vallást pártolok, hanem hiszek az Ő létezésében. Nem is oly régen egyértelmű képem volt a kinézetéről, a lakhelyéről. (Szakállas-bajszos, 40-es évei végén járó pasi, aki a felhők tetjén ül.) Mára? Kortalan ember, se nem nőies, se nem férfias, és ott van mindenütt. A hatásodra már azt is fontolóra vettem, hogy tényleg nem irányít mindent mindig, ám ahhoz továbbra is tartom magam, hogy nem csupán a kezdetkor és a végidőben van ott, hanem megjelenik a köztes úton is, irányokat mutatva.

Azt nehezen értem, miért hagyja, hogy ilyen sok rossz dolog történejn, de elfogadom, hogy ezeknek is oka van. Végülis ha nem lenne rossz, nem lehetne mihez hasonlítani a jóságot sem.

Az engem ért gondokkal és bajokkal tán épp arra készített fel, hogy könnyedebben viseljek egy bekövetkező háborút. Vagy csupán szelidített, hogy ne egy Vad Csajt kapjál személyemben. Nem tudom.

Sokat gondolkodtam a korábbi kapcsolataidon. Pontosabban a lányokon, akikkel találkoztál, akiknek elárultad a titkaid. Azon gondolkodtam, hogyan kellett volna reagálnom. Nem tudom, mire számítottál, mit tapasztaltál a többiektől. Nem tudom, mit vártál volna Tőlem.

Néha félek, hogy túl sokat látsz belém, túl sok jót gondolsz Rólam. Pedig éppúgy vannak elviselhetetlen vagy bántó dolgaim, mint bárki másnak. Én is vagyok fáradt, nyűgös, a borongós hangulataim és lelki válságaim pedig már tapasztaltad is.

Ellenben az is tény, hogy nem kellenek nagy dolgok a boldogságomhoz. Elég a leveled első 3 szava: "Mosolyogva olvastam leveled...". Mert magam elé képzeltelek, s repesett a szívem, felfelé görbült a szám.

S idézhetnék még: "Odaülnék melléd, és a füledbe suttognám, hogy itt vagyok és várok Rád." - Elképzeltem e jelenetet. Magam előtt látom, hogy az összetolt gimis padok egyikére telepszel, és csak mosolyogva nézed az üvegezés kimenetelét, s máris boldogabb e kép, mint korábban volt.

Könnyedén bele tudlak illeszteni a múltamba s a jövőmbe is, bár ez utóbbit félek megtenni. Inkább a mának élek, az a biztos pont. Babonás vagyok, s Veled kapcsolatban nem a "ha", hanem az "amikor" szócskát szeretném használni. S mivel nem tudom, mit szólnál hozzá, inkább csak a jelenről beszélek. (Mint ahogy tettem ezt szerdán, mikor a saját gyerkőc téma került szóba. Oly szívesen beszélnék a miénkről, a mieinkről, de közben tudom, hogy botorság, annyira nem ismerjük egymást, annyi minden történhet még. De hagyjuk is...)

Szeretem, ahogy tervezel. Most is már 4-féle lehetőséged van erre a 6 napra, pedig azzal is beérném, ha csak otthon ülve sakkoznánk vagy filmet néznénk. Tényleg nem láttam sokat a Föld különböző pontjaiból, de Veled lenni épp elég ahhoz, hogy azt mondjam: Előttem, Velem van az egész világ! Nekem nem az számít, hol vagyok, hanem ez, hogy kivel. (De azt hiszem, ezt nem először írom le.)

Megint kezd hosszúra nyúlni a levelem. Papíralapon ez már a 4. oldal. Hiába, túl sok gondolatot szeretnék megosztani Veled.

Kismillió dologról kérdeznélek, amire még nem tudsz válaszolni. 

Van hír a papírokról? Hát a januári műtét? És novemberben is lesz vizsgálat. Mi lesz a költözéskor? Hova pakolhatok? Mit vigyek, vihetek?

A golf alapjai mennek már (biztos ott is vannak szakszavak)?

Nem, nem terelem el a témát könnyedebb hangvételűre. Mindig megfutamodom, most nem teszem. Maradok a költözésnél, a műtétnél.

Ugye mehetek Veled? Ott lehetek?

Tudom, hogy nem szereted, ha gyengének vagy elesettnek látnak, de nem tudnék otthon ülni nyugton, Nélküled. Persze ha ez lenne a kifejezett óhajod, megtenném. Ám remélem nem hagysz egyedül otthon aggódni.

Hány napot kell majd benn töltenünk? István hoz-visz majd minket, vagy Te vezetsz? (Most kezdtem el sajnálni, hogy nincs jogsim.)

Technikai kérdések tömkelege jönne elő a költözésről is, de nem tudom, hogyan kezdjek hozzá. Mint említettem, olyan még nem volt, hogy ennyi "saját élettel" rendelkeztem, s így mentem volna valakihez. Szokatlan megkérdezni, hogy van-e konyhai mérleged, hány polccal számolhatok a szekrényben, mi legyen a tésztákkal, konzervekkel, amiket én szeretek, de apuék nem esznek meg (kivihetem-e őket), és hasonlók.

Az egész amúgy is szokatlanul nagy előre-tervezés tőlem. 3 hónap van még addig. És nem tudom, nem vagyok-e túl gyors e pakolásban-listaírásban. Nem szeretnék az idegeidre menni, túl sok mindent kivinni, de azt sem tudom, mi az, ami hiányozna. Próbálok avval is számolni, hogy ne kelljen kint költened az én alapvető dolgaimra, mint pl. tusfürdő vagy sampon. Tudom, mind kicsinységek, de gyakorlatilag (írd és mondd) egy fillér nélkül fogok kimenni, mint írtam már korábban, nincsenek tartalékaim, így a mindennapokban halmozok fel, amit tudok. És az nem sok. Sajnálom, hogy ilyenekkel (is) terhellek.

Próbálok nem félve írni komoly témákról, hiszen valamikor ezt is fel kell hoznom. Részemről pocsék érzés, hogy ennyire függeni fogok Tőled. Úgy érzem, Rádakaszkodom, kihasznállak. Tán tizenéves korom közepén volt az utolsó olyan alkalom, hogy ennyire függtem bárkitől. Az biztos, hogy 18 évesen, amint főiskolára mentem, teljesen a magam lábára álltam. (Azóta is fizetem a Diákhitelt.) És most 1 szál hamuban sült pogácsával vágok neki a világnak. És utálom azt az érzést, hogy ezzel épp azt terhelem leginkább, akit a világon a legjobban szeretek.

Bepottyanok az életedbe, és hirtelen 1 helyett 2 embert kell eltartanod ugyanabból a pénzből. Valószínűleg pár hónapig még egyetlen eurót sem fogok tudni hozzátenni a közös életünkhöz.

Igyekszem hamar megtanulni a nyelvből annyit, hogy legalább alapszavakat megértve bármilyen munkát elvállalhassak.

Tudom, hogy szerinted a tanulmányaim sokkal fontosabbak, de közben azzal is tisztában vagyok, hogy Neked is vannak kiadásaid, megszokott dolgok, melyekről nehéz lemondani. Feltételezem, hogy a műtétsorozat sem kétfilléres dolog volt, mint ahogyan a gyógyszeres kiadások sem 10 forintba kerülnek. (Apropó! Van valami hír a biztosító kontra 3havi szuri ügyben?)

Ott van az autód is, s biztosan még millió és 1 terv, amiket most keresztülhúzok. Igen-igen, megint én akadékoskodom, pedig tudhatnám, hogy ezt is ezerszer végiggondoltad, A, B, C és D terveket és lehetőségeket állítottál. Ám én már csak ilyen aggódós maradok. Aggódós, és visszahúzódós, és másoknak jót akarós. Én szeretném a legkevesebb galibát okozni az életedben, s csak azt szeretném, hogy minden egyes velem töltött percben boldog legyél.

Szeretném elfeledtetni a munkahelyi gondjaid, a múltad árnyait, csupán azon önzőségből, mert szeretlek mosolyogni látni.

----

Megint nagyon elkanyarodtam az alaptémától. Hiszen ez egy válaszlevél, vagy mi a fene.

Hogy borongósságodhoz is hosszászóljak (Világvége2012; következő aranykor; háború):

     1., Szerintem sem lesz világvége az idén, erre még pár évszázadot (ezredet) várni kell.

     2., Úgy vélem, a következő aranykorra nem kell addig várni, míg elkezdődik a Földön kívüli világ valódi felfedezése és kolonizációja. Tény, hogy a válságnak nem mostanság lesz vége, de úgy vélem, hamarosan elkövetkezik egy nagyobb tudásalapú és tudományos fejlődés, ami kilendíti a gazdasági problémákból a különböző államokat. Leginkább azáltal, hogy más nézőpontokból kezdenek tekinteni az emberek a gondokra, és olyan megoldások felé kezdenek törekedni a nagyvállalatok is, melyek valóban hosszú távra kínálnak megoldásokat.

Egyszerűen toleránsabbak lesznek az emberek, és nem csak rövid távra akarnak gondolkozni, mert rájönnek, hogy meg lehet bízni a másik emberben is. (Vagy csupán én vagyok idealista, és hiszem el, hogy ez lehetséges.)

     3., Háború: Igazad van: "a háborúban is lehet találni örömöket és boldogságot, ha van valaki, akiért érdemes küzdeni." Már csak azért is, mert a háború alatt az ember a féltés miatt, a félelem miatt még inkább kifejezi, kimondja amit érez. Nehéz a harcokban, a küzdés idejében, de sokkal őszintébb is. (Bár nem tudom, én tudnék-e ennél is őszintébb lenni Veled. :) )

S most, hogy már eleget borongtunk közösen, kíváncsian várom a terveid arra a pár napra. Tippem van, de megígértem, hogy mindent Rád bízok, így nem is kérdezek semmit, hagyom magam meglepni! Ígérem, amíg mellettem leszel, mindennek fogok örülni. (Na jó, ha bunji jumpingolni akarnál Velem, lehet, hogy ez az öröm nem fog látszani az arcomon... :D )

----

Igen, észrevettem, hogy elég szilárd világképed van. Miben szeretsz hinni (Istenen kívül)? Csak hogy tudjam, melyik témát kerüljem el, nehogy véletlen kiábrándítsalak. (Ha most épp egyetlen sem jut eszedbe, Kedves Cseppet-sem-begyöpösödött és abszolút-nem-öregember, kérlek könyörülj rajtam, mikor ilyen témát érintek, és szimplán szólj, hogy: "Stipi-stop, én igenis hiszek a Húsvéti Nyusziban, és ha tovább folytatod ennek cáfolását, nagyon megharagszom!" - Próbálom majd leállítani a gondolataim és a szavaim. Néha csak azért érvelek dolgok mellett vagy ellen, mert oly vitára támad kedvem, ahol új szemléleteket ismerhetek meg.)

Mellesleg a magasröptűséged bármikor jöhet, a Kiscsillagok kifejezetten szeretik az ilyetén témamegbeszéléseket! :D

----

Vasalnod Neked nem kell. Remélem azonban, hogy ezen világnézeti kérdéseddel nem áll súlyos ellentétben, hogy Én néha szeretnék vasalni. (Apropó! Akad vasalód és vasalódeszkád, vagy itthon szerezzem be ezen kellékeket?)

(Itt eredetileg lett volna még egy oldalnyi iromány, de azt közben beleírtam az egyik blog-reakciódba, így itt nem ismétlem. Majd amikor lesz merszem azt megnyitni előtted, megtudod, mi maradt ki.)

Szeret, és folyton ölelne, bújna:

Kiscsillag Adri

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.