mondhatnam, hogy a boldogsagtol szarnyalok, de ez csak reszben igaz. bar a nagyobbik resz ennek koszonheto. a kisebbik, hogy hamarosan ujra gepre szallok, hogy a  vilag legfontosabb emberehez repulhessek. mondanam, hogy nem izgulok, de a gorcs ott van a pocimban most is. az arcomon azonban a multkori idegesseg helyett most csupan allando mosolygasok szinskalaja szalad at es at. az ok egyszeruen kitalalhato: szinte percek kerdese mar csak, hogy olelhesselek. 8 hetrol indultunk. 8 hosszu hete erintettem utoljara az arcod, csokoltam a szad, bujtam hozzad. epekedve vartam ujra e talalkozast, es aldom az eget, hogy eddig is minden nap hallhattalak, lathattalak. ertem, miert szulettek regen a gyors hazassagok nehany levelvaltas utan. romantikus enem remeli, hogy egy szerelmes urge talalta fel a skype-ot is, s nem ceges ugyek gyors elintezese miatt lett e nagyszeru talalmany. idonkent borzaszto nehez a tavolsag, maskor edes kin a varakozas. sajnalom, hogy elvesztettem koltoi venam. nem volt oly szepseges, mint a tied, de akadt valamicske, ami egesz turheto rimeket hozott elo belolem. most csak szavak vannak.

kincs.

elet.

mosoly.

orom.

vagy.

homlok.

s barmihez tudlak kotni, minden konnyeden az eszembe idez teged. tudom, tudom, az ember mindig csak azt veszi eszre mindenutt, ami igazan foglalkoztatja, de megmagyaraznad nekem, mit keresett egy holland collect feliratu, nem magyar kukasauto az ovodam mellett? :) no jo, nem esek tulzasokba, nem keresek egi jeleket mindenutt, csupan elvezem az elet minden veled toltott percet, s orulok, hogy ezek a percek orakka, napokka, s hetekke, honapokka nonek. tobbet csak remelek ennel...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.