20 nap. Ennyi telt el azóta, hogy nekiindultunk a csomagokkal, és Hozzád költöztem.

Ebből 10 Marcsiékkal közösen telt, és igazából csak 10. napja vagyunk kettecskén.

10 nap.

Mivel is telt az első közös est? Sorompóemelgetéssel? :) Nem tudtad, mibe rángatlak bele.

Itt ülsz mögöttem, alig pár lépésre csupán, az asztalnál olvasol. Érdekes a könyv, én irigylem is most. 

Jó volna, ha lenne elég bátorságom most odamenni, és személyesen elmondani, mit érzek, ahelyett, hogy újra csak írok.

De nagyon belemerültél az olvasásba, és nem szívesen hagynád abba. Ezt tapasztaltam tegnap is. Alig láttalak, pedig ugyanazon lakásban voltunk. Igen, Neked is kell a kikapcsolódás, de akkor is nehéz volt Nekem. Tudom, hogy nem szereted, ha folyton rajtad lógok, és nem is akarlak kalitkába zárni, de nehéz néha messze lenni Tőled. Bár ez nem is igazi távolság.

Ma nem volt jó napom.

Valahogy nem sikerült igazán semmi. Már az ebédre főzött levest elrontottam. Aztán a vacsora is... Kösz, hogy megetted, bár ha nem lettél volna oly éhes, valószínűleg megmarad.

Nincs okom igazán elkenődni miatta,mégis....

Úgy szeretnék tökéletesebb lenni. Jobb a konyhában is, hogy megfeleljek az elvárásaidnak. Talán magam felé vagyok túl maximalista. A lehető legjobbat akarom adni Neked minden téren, és ez ma sem sikerült. Pedig igazából semmi dolgom nem volt ma, semmi produktív. Olyan elveszettnek érzem magam. Nem, nem is ez a jó szó. Olyan haszontalannak. Egész nap keményen dolgozol, én pedig még csak egy rendes vacsorát sem tudok összedobni Neked.

Megint előjött a hármas számú démon...

Talán elűzöm egyszer. Addig is odabújok Hozzád, Lovagom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.