Adrimanka 2012.12.16. 22:56

Visszatérés

Rég nem voltam itt. Pontosabban nem posztoltam semmit; amit írtam, titok maradt.

Most itt az ideje újra kezdeni.

Az ok még számomra is hihetetlen: Menyasszony lettem.

Még nem hiszem el egészen. Nem hiszem, hogy rászolgáltam voltam, vagy megérdemelnék ennyi bizalmat. Még most is remeg a kezem, még nem tudom, sírjak-e a meghatottságtól, vagy nevessek. Pedig kerek 24 óra telt el a lánykérés óta.

És nem is a családom hozzáállása miatt. Előre kiszámolt, várt reakciókat kaptam, bármennyire fájt is egyik-másik, nem mutattam, és nem engedtem igazán közel a szívemhez.

Mert egyetlen dolog fontos: a Szívemnek Legkedvesebb Ember úgy döntött: az Ő szívének is én vagyok a legkedvesebb.

Álom.

Álom, amitől kissé félek saját magam miatt. Elég lesz számára az, amit én nyújthatok? Meg tudom Neki adni a lehető legjobbat?

Bő egy hónapja elvesztettem a lábam alól a talajt, hivatalosan is feladtam minden ide kötő szálat, és kissé elveszettnek éreztem magam, sodrodó falevélnek a viharban. Azóta minden perc csak egyre közelebb vitt hozzá, és ahogyan tudatosult az időpont, egyre nagyobb biztonságban éreztem magam, egyre nyugodtabb lettem. Meg sem fordult a fejemben, hogy tévedtem volna, vagy hibát követtem volna el. Mint amikor tudod, hogy ott vagy a Jóisten kezében, aki azt tehet Veled, amit akar, mégis tudod, hogy lehető legjobbat kapod tőle.

Én a lehető legtökéletesebbet kaptam. Számomra a legtökéletesebbet. És csak remélem, hogy én is a lehető legjobb leszek, lehetek a számára. 

10 órája megcsípte a karom a barátnőm. Még most is érzem, annyira fájt. Az ujjamat néztem, azon is a jelzést, a csillogó karikát a 3 kövecskével, és próbáltam elhinni, hogy igaz lehet, hogy nem csak álmodtam. 

Abban a másodpercben, abban az éles csippentésben fogtam fel igazán, hogy valóság volt.

Hogy az, akit öleltem, akit csókoltam, aki egy karnyújtásnyira, egy szívdobbanásnyira volt, tényleg azt szeretné, hogy Hozzá tartozzak.

Szeretlek, Kincs, és remélem ezerszer is visszatükrözhetem azt, amit Én kapok Tőled...

A bejegyzés trackback címe:

https://erzelemhullam.blog.hu/api/trackback/id/tr484968977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása